2015. április 19-én, vasárnap a budapesti Füvészkertben a Sakura ünnep keretében 10 órai kezdéssel shakuhachi és japán (víz) kalligráfia előadás lesz! (Cím: 1083 Budapest, Illés utca 25.)
Az előadás leírása:
Sugjó a tűnő jelek jegyében
Gáncs Nikolasz (kalligráfia)
Kenéz László (sakuhacsi)
2015. április 19. 10.00
ELTE Botanikus Kert
Kenéz László shakuhachi (Fotó: Szalczer Alfréd)
Sugjó: a jelen átélésének gyakorlata
A sugjó kifejezés a japán zen buddhizmus szóhasználata és gyakorlást jelent. Általános fogalom, amely azonban nem valamely konkrét szerzetesi tevékenységre utal, hanem magára a szerzetesi gyakorlásra és annak módjára: bármit is teszel, úgy csináld, hogy csakis a tevékenységgel magával foglalkozol, minden egyes pillanatban jelen vagy abban, amit csinálsz, s ott vagy, ahol azt csinálod!
Mégis, mit jelenthet ez nekünk, nyugatiaknak, akik a világban élünk?
Életünk egésze, feladataink jellege, céljaink és vágyaink természete nem sugjó jellegű aktivitásra ösztönöz bennünket. A legritkább pillanatokban vagyunk csakis annál jelen, amit csinálunk, anélkül, hogy ne csinálnánk valami mást is. Sokszor nem is lehetne másként boldogulnunk, ilyen a munkánk, a feladataink, a problémáink, de ezt a gondolkodási módot gyakoroljuk még akkor is, mikor éppen nem dolgozunk. A buszon utazva az előző estén merengünk, a munkahelyi gondokon bosszankodunk, eltervezzük a hétvégét, talán már a nyaralást is. Még egy szendvicset sem tudunk anélkül megenni, hogy közben csakis ennénk, s ne jutna közben az eszünkbe valami, ami aztán elragadja és leköti a figyelmünket.
Teljesen képtelenek lennénk tehát arra, hogy jelen legyünk egy tevékenységben, hogy elmélyedjünk és elidőzzünk valamiben úgy, hogy tudatunkat csakis az adott tevékenység tölti be, méghozzá oly módon, hogy még arról is megfeledkezzünk, fel akartunk oldódni egy cselekvésben?
Nyilván nem, hiszen abban, amit szeretünk csinálni, könnyen feloldódunk, s huzamosan leköt bennünket. Többek között ezért sem jó nekünk, ha egy ilyen örömteli tevékenységet abba kell hagynunk s éppen ezért szeretünk az unalmas utazgatás és a kényszerű munka helyett e boldogító tevékenységek gondolatával foglalkozni. Egy máskori jelen, vagyis a múlt és a jövő miatt lépünk ki a mindenkori jelenből, méghozzá rendszeresen, életünk jó részét gyakorlatilag mellőzve életünkből.
Azok a zen szerzetesek, akik a sugjót rendszeresen gyakorolják, nem abban látják a boldogság és a szabadság kulcsát, amiben mi próbáljuk meglelni. Nem kísérlik meg az örömteli pillanatok időtartamát megnyújtani azzal, hogy gondolatban náluk időznek, amikor például a dolgok éppen nem olyan kellemesek. Az ő módszerük az, hogy nem tesznek különbséget tevékenység és tevékenység, vonzó és taszító, kellemes vagy kellemetlen elfoglaltság között. Céljuk, hogy minden tevékenységben képesek legyenek elmerülni, válogatás nélkül, s hogy életük minden egyes pillanatát teljes odaadással átélhessék, akkor is, amikor esznek, ülnek, állnak, sétálnak és akkor is, amikor vécét pucolnak.
Jó, ők mégiscsak szerzetesek, de miért próbálkoznánk mi is ezzel, mi, akik nem vagyunk azok?
Nos, például amiatt, amit John Lennon mond: „Az élet az, ami akkor zajlik, amikor más dolgok tervezgetésével vagyunk elfoglalva”. Ha csak gondolkodunk, elmerengünk a múlton vagy tervezgetjük a jövőt, nem marad elég idő élni.
Mi élni szeretnénk, élni abban, ami éppen most van, abban, amit éppen csinálunk, a hangban, a képben, s szeretnénk, ha mások is velünk együtt élnék át a pillanat születését.
Tűnő jelek: víz kalligráfia
A különféle művészeti ágak különféleképpen állnak az idővel. Vannak olyanok, amelyek dacolnak vele: a létrehozott műalkotások maradandó formák, amelyek akár több ezer évig is létezhetnek. Az előadóművészetekre azonban, bár manapság már rengeteg dolog rögzíthető, mégis éppen az a legjellemzőbb, hogy a pillanatban léteznek. A műalkotás időben bomlik ki, éppen látjuk, éppen halljuk, de aztán elenyésznek a mozdulatok, a hangok, csak hatásuk marad meg a nézőkben.
A kalligráfia hagyományosan olyan művészet, amely dacol az idővel. A keleti szépírás jellegzetes fehér alapú fekete írásjegyeivel papírra készül és még évszázadokkal később is gyönyörködhetünk a régi korok nagy mestereinek műveiben. Másfelől azonban, maga a létrehozás, az írásjegyek megrajzolása, a mozdulatok, az ecset, a papír hangja elenyészik.
Ha a kalligráfia célja éppen csak a létrehozás, akkor viszont más lesz a helyzet.
A kalligráfia gyakorlása azonnal sugjóvá válik, amint elmélyüléssel párosul és az előadóművészethez hasonlatos, ha az ecset nem látható festéket visz a papírra, hanem vizet. Életre kelnek az írásjelek a semmiből és oda is térnek vissza, ahogy a víz felszárad. A pillanat művészete tárul fel a maga mulandóságában. A külső szemlélő számára így a hangsúly a mozdulatra, a létrehozásra, s nem a mozdulat eredményére, a létrehozás termékére irányul.
Tűnő hangok: hangzó zen
A sakuhacsi, a japán bambuszfuvola nem hangszernek született. Eredetének mítosza szerint egy megvilágosodott zen mester hamis kéziharangjának hangját volt hivatva felidézni az első bambuszból készített hangszer. Az egyszerű bambuszcső – néhány lyukkal – nem változott a mai napig sem, ám az évszázadok alatt olyan kifinomult eszközzé vált, amely a legváltozatosabb hangzás előidézésre képes. Mindennek azonban nem a zene a célja. A sakuhacsit olyan hangszernek alakították ki, amely a meditáció eszköze. A hangszer megszólaltatása ugyanolyan, s ugyanannyi gyakorlást követel, mint bármely más hangszeré. Ennek ellenére a sakuhacsi játékban mégsem ez a lényeg, hanem a játékos tudatállapota, amely a hangokban fejeződik ki.
A sakuhacsi klasszikus hangzása „a bambuszlevelek között mormoló szél”. Hangja így nem a kultúráé, a művészeté, hanem a természeté. Innen lehet megérteni az egyik legjelentősebb mester, Vatazumi Doszó provokatív mondását: „ha zenének szól az, amit játszol, akkor valamit rosszul csinálsz”.
A sakuhacsi zenéje a pillanat muzsikája, ahogy a faágakat meglebbentő szél zöreje, a tóba csobogó víz nesze, a madarak hangja és a város zaja is csak a jelenben szól.
Szív szútra
A szöveg, amely jelen gyakorlásunk alapját adja a Szív szútra. Ez az egyik legszélesebb körben ismert buddhista szöveg, amely rendkívül sokrétegű jelentéssel bír, így számos buddhista közösség számára központi fontosságú, felidézése a napi gyakorlás részét képezi.
*
Buddha tanításai tökéletes bölcsessége szívének szútrája
(fordította: Gáncs Nikolasz, 2012. február)
hogy az öt alkotóelem[3] üres
Ezzel megszabadul minden szenvedéstől és csapástól
Sáriputra, a forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától, vagyis
a forma üresség, az üresség forma
És ugyanilyen az érzés és érzékelés, akarat és a tudatosság is
Sáriputra, minden dolog[4] üresség természetű
Nem születő és nem megszűnő, nem szennyezett és nem tiszta, nem növekedik és nem csökken
Ezért az ürességben nincs forma, nincs érzés, érzékelés, akarat, tudat(osság)
Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és gondolkodás,
nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat sem
Nincs látható világ, továbbá nincs a gondolkodás[5] világa sem
Továbbá nincs nem-tudás, nincs a nem-tudásnak vége sem
Továbbá nincs öregség és halál, továbbá nincs öregség és halál vége (sem)
Továbbá nincs tudás, nincs annak megszerzése, ezért nincs, amit meg lehetne szerezni
A bodhiszattva a tökéletes bölcsesség következtében[8]
Tudatában nem tisztátalan vagy akadályozott, nem tisztátalan vagy gátolt, (ezért) nincs félelemben[9], eltávolodott teljesen minden egyes felforgató gondolattól és álomtól, beteljesítette a nirvánát[10]
A három világ összes buddhája a tökéletes bölcsesség következtében[11] megszerezte
a páratlan és tökéletes megvilágosodást
Ezért ismerjük meg a tökéletes bölcsességet
Ez a nagy szellemi mantra, ez a nagy fényesség mantra, ez a legfelsőbb mantra,
ez az utolérhetetlen mantra[12]
Képes eltávolítani minden szenvedést,
(Valóban) van tartalma, nem üres
Ezért a tökéletes bölcsesség mantrájának hirdetése, az a tanítás elmondása (hogy):
Gate, gate, paragate, paraszamgate bodhi szváhá[13]
*
Egy rövid részlet az eredeti japán nyelvű változatból:
|
mu (nincs)
gen (szem)
nyi (fül)
bi (orr)
zes (nyelv)
sin (test)
i (elme)
|
Honkjoku
Azok a darabok, amelyek a víz kalligráfia elkészítését kísérik, eredeti japán zen buddhista kompozíciók. Szerzőjük és eredeti formájuk ismeretlen, s miként a népdalokat, ezeket a műveket is generációról generációra adva csiszolták a kolostorokban, mígnem 250 éve lekottázták őket. Valamennyi ilyen „eredeti darab” (honkjoku) több száz éves, a legrégebbi darab a feltételezések szerint mintegy hétszáz. A két honkjoku, amely jelen sugjó alapját adja a Taizan iskola két darabja.
Az első egy bevezető jellegű, rövid mű, amelynek címe Csósi (Hangolódás). 18 lélegzetből áll, s célja az elme ráhangolása a feladatra a hangszer befúvásával. Alább e darab kottájának egy részlete látható.
A japán kottát is fentről lefelé, jobbról balra kell olvasni. Az egyes hangokat szótagokkal jelölő katakana írásjelek magyar olvasata mellett a megfelelő hangnevek is fel vannak tüntetve. A lélegzeteket, a szünetek helyét a vízszintes vonalkák, a periódus végét karika jelzi. A függőleges vonalak a hang hozzávetőleges időtartamát jelölik.
|
cu-re (f-g)
re (g)
u (asz )
u (asz )
u meri (aszasz)
cu-re (f-g)
re (g)
|
A második darab címe Takiocsi (Bukdácsoló vízesés), s két vízesést idéz, egy magasabb, illetve egy mélyebb hangon csobogót. A darab hossza 68 lélegzet, amely eredeti tempójában mintegy 7 percig tart. Ez a tartam azonban az alkalomra tekintettel jelentősen meghosszabodik. Több és hosszabb szünet lesz, mint amennyi szükséges lenne, hogy a kert természeti neszei is teljes mértékben érvényre juthassanak a maguk szépségében.
További információ, elérhetőség:
[1] Avalokitésvara
[2] megvilágítja
[3] szkandha
[4] dharma
[5] tudat
[6] megszűnés
[7] Ez a felsorolás a Négy Nemes Igazság tanára utal
[8] Alternatív fordítási lehetőség erre a sorra: A bodhiszattva a tökéletes bölcsesség által vagyis arra támaszkodva
[9] Úgy is fordíthatnánk ezt: ezért rettenthetetlen
[10] Vagyis a végső megszabadulást
[11] által
[12] Ezt a két sort úgy is fordíthatnánk, hogy: Ezért ismeretes, hogy a tökéletes bölcsesség a nagy szellemi mantra, a nagy fényesség mantrája, a legfelsőbb mantra, az utolérhetetlen mantra
[13] Ezt az utolsó sort a hagyományok szerint, lévén egy mantra nem szokták lefordítani, azonban mégis kereshetjük, kutathatjuk, mit is jelent ez a mantra. Itt három lehetséges fordítást szeretnék megmutatni: 1) Felemelő igazság, felemelő igazság, megszabadult felemelő igazság, megszabadult szerzetes felemelő igazsága, megvilágosodás, így legyen 2) Az igazságot szolgálja, az igazságot szolgálja, megszabadulva az igazságot szolgálja, a megszabadult szerzetes az igazságot szolgálja, megvilágosodás, így legyen 3) Az igazságot leleplezi, az igazságot leleplezi, megszabadulva az igazságot leleplezi, a megszabadult szerzetes az igazságot leleplezi, megvilágosodás, így legyen
Authentic Sneakers | Air Jordan Release Dates 2021 + 2022 Updated , Gov