Kakizome története

Kakizome (書き初め, vagyis „az írás kezdete” vagy „az első írás”) a japán terminológiája az év kezdetén elkészített első kalligráfiának, amelyet tradicionálisan január 2-án írnak meg. Más elnevezései is vannak ennek az eseménynek, mint a 吉書 (kissho), 試筆(shihitsu) és a 初硯(hatsusuzuri).
Érdemes megfigyelni, hogy Japánban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az év kezdetén valamit „első alkalommal” csinálnak. Mondhatjuk azt is, hogy ez az „első alkalmak” ünneplése. Ilyen például a 初詣で (hatsumōde), vagyis az év első látogatása egy shintō szentélyben, vagy a 初釜 (hatsugama), az év első tea szertartása.

A kakizome története a távoli múltba tekint vissza és bár kezdetben csak a császári udvarban volt szokás, szép lassan, az Edo-korra (江戸時代, 1603-1868) széles körben elterjedt.
Hagyományosan a kakizome szertartása úgy zajlott, hogy a frissen, kútból húzott vízben dörzsölték hozzá a tust, amely víz szintén az év első friss vize volt, és Újév napján vették a kútból. Már maga a tus dörzsölése is része az írásnak, ami lehetőséget nyújt a meditációra, így teljes körültekintássel végezik már azt is. Ahogy elkészül a tus az író felemeli ecsetét és határozott mozdulatokkal, zavartalan és megszakítás nélkül papírra viszi újévi elhatározását. Ez az a pillanat, amely közeg felfedi a mondást, amely így hangzik: 書は人なり (sho ha hito nari) vagyis a „kalligráfia a személy”, hiszen a kézírás egy ablak az ember személyiségére.
Hagyományosan ilyenkor mindig kedvező irányba fordulva többnyire kínai verseket vagy haikukat (俳句) írtak le, és olyan részleteket választottak, amelyek a hosszú életről, tavaszról, örök fiatalságról szóltak, esetleg szerencsés szavakat és kifejezéseket választottak. Majd nagyon gyakran el is égették ezeket a verseket.
(Gyakran használt vers: 「長生殿裏春秋富、不老門前日月遅」)
A modern időkben a versek helyett az emberek inkább pozitív, kedvező jelentésű kanjikat írnak le. A felső középiskolában, de gyakran már fiatalabb korban is jellemző, hogy a téli szünetre a házi feladat egy kakizome elkészítése.
Minden évben, január 5-én, Tokióban, Chiyoda-kuban (千代田区) a Nippon Budōkanban (日本武道館) – amely hely a kalligráfia események támogatója – ezrek gyűlnek össze, száz meg száz kalligráfus Japán különféle területeiről, hogy együtt ünnepeljék meg ezt az eseményt, amelyet minden évben a média is figyelemmel követ, és tulajdonképpen mindig ez az év első nagyszabású eseménye, amire mindenki emlékszik.
Térjünk vissza egy gondolat erejéig arra a bizonyos égetésre. A kakizome alkalmával készült alkotásokat ugyanis később hagyományosan elégették január 14-én – még pontosabban a holdnaptár 14-16. napján – a Sagicho fesztiválon (左義長祭り), amely egy év eleji tűzfesztivál Japánban, és valójában számtalan más néven is ismeretes Japán egyes területeihez kötődően. Maga a fesztivál 14-én éjjel kezdődik és 15-e reggeléig tart, és már közel 800 éves múltra tekint vissza. Úgy tartották, hogyha valakinek az égő papírja magasra száll, akkor még ügyesebb lesz a kézírása.

 

Témák lehetnek az adott év állatövi jegye mellett:
富士山・Fuji hegy
つよい心 vagy 強い心・erős szív
強い信念・erős bizalom
強い決意・erős elhatározás
がんばる・kitartás!/hajrá!
創造する心・szívet teremt
美しい心・gyönyörű szív
心に太陽・nap a szívben
健全な心・egészséges szív
生きる力・élő erő
げん気 vagy 元気・egészség

夢と希望・álom és remény
希望の朝・a remény reggele
美の追求・a szépség keresése
未来の夢・a jövő álma
道法自然・az út törvénye természetes

自然を守る・megvédeni a természetet

白いはと(鳩)・fehér galamb
世界平和・világbéke
平和の国・békés ország
幸せな家庭・boldog otthon

晴れた空・világos égbolt
春風・tavaszi szél
陽春・tavasz (ideje)
春光千里・hosszú tavasz
四海の春・négy tenger tavasza
明るい春・ragyogó tavasz
雪の正月・havas újév
七くさ・hét (tavaszi vagy őszi) növény

白い山・fehér hegy
ゆき山・havas hegy
白嶺夕景・fehér (hegy)csúcs este (esti tájkép)
雪光る・fénylő hó
 
御来光・látni a napfelkeltét egy magas hegy tetejéről
雪国紀行・útinapló a havas tájról
始業式・megnyitó ünnepség
卒業記念・végzős emlék
宇宙旅行・hajóút, űrutazás
és így tovább, és így tovább…

Nike sneakers | Zapatillas de baloncesto Nik