Mindennapi betevő kalligráfia – harcművészet és zen

Ma ismét a kalligráfiába feledkezhettem. Készíttem kalligráfiát megkeresésekre és saját szórakoztatásomra egyaránt. Egy új témát vehettem elő, amely egy kedves megkeresés eredménye: 剣者心也. A jelentése: “a kard a tudat”. Azonban amikor utána olvastam egy mélységes tanítás tárult fel előttem, amely a kendō és a zen egybefonódását mutatta meg ismét.

A legszabadabb fordításban magába rejti, hogy “a kendō lényege a tudatban/szívben rejlik”. Egy kendō mester, Satomi Matsuhashi úgy magyarázta egy interjúban, hogy ez a gondolat azt tanítja, hogy “a kardod tükrözi tudatod/szíved” vagyis “ahogy a kardod használod az a tudatod/szíved tükrözi”. Nem hiába választják harcművészeti találkozók, versenyek mottójának is. Két hangulatban így néz ki ez a kalligráfia:

És ha már kendō, akkor essen kicsit a szó a szamurájokról is. A szamuráj csatazászlókon különféle szövegek jelentek meg annak idején. Az egyik ilyen: 風林火山 vagyis szél, liget, tűz, hegy. A szamuráj történetekben járatosak számára minden bizonnyal nem ismeretlen ez a négy kanji. A következőt jelenti: légy olyan gyors, mint a szél; olyan csendes, mint a fa; harcolj olyan lángolóan, akár a tűz; légy olyan nyugodt, akár a hegy. Ez nagyon megfogott, amikor először olvastam róla. Leírni is csodálatos!

A természeti képek mindig is a tanítás eszkökzei voltak Japánban. Erre példa a következő is: 掬水月在手 vagyis vizet merítek és a hold a kezeimben van. Ez a mondat Kidō zen mestertől való, és hozzátartozik még egy sor: „A virágokkal játszom, és illatuk átitatja ruhám”.
Amikor egy tó partján vagy egy folyó partján állunk, és kezünkbe vizet merítünk, beletekintünk, a hold ott lesz a kezünk között. A vízben tökéletesen tükröződik minden, legyen az egy virág, fa, ember vagy bármi más. Hasonlóképpen, ha tudatunk tiszta, akkor olyanná válik, akár a tükör. Amikor nem teszünk különbséget az „én” és a „más” között, akkor mindent tisztán és egyszerűen fejezünk ki. Ez a tudat tisztasága, ez Buddha bölcsessége.
Nem csupán testünk vagyunk vagy érzelmeink és érzéseink. Képesek vagyunk tökéletesen érzékelni másokat is mélységes bölcsességgel, és képesek vagyunk  megérteni mindenki szenvedését. Ez Buddha együttérzése. Mindannyian rendelkezünk ezzel az eredeti tudattal, azonban nem vagyunk képesek járni ezen az úton, amíg tudatunk tele van szennyeződésekkel. Ezért tanított Buddha arról, hogy elsőként a tudatunkat szükséges lecsendesítsünk. Amikor megnyugszik tudatunk, akkor a hold világít az égen, a hold világít a kezünkben és mindez tökéletesen passzol.

Még kicsit haladjunk a természeti képekkel. A következő: 竹 為君葉々起清風vagyis “bambusz, érted kél a tiszta szél”. Ennek a bambusz kanjiját bemutató kalligráfiának különlegessége, hogy egyszerre írja le és ábrázolja is a bambuszt magát. Nagyon szeretem leírni ezt. Vele párban pedig megjelenik egy mondat, amely egyszerre tesz hozzá és szélesíti ki a képet. A szél képe a változás, a pillanat megjelenítése, amely elillan. Ahol születés van, ott megjelenik a halál is. Ahogy ahol a találkozás van, ott megjelenik az elválás is. Az életben mindig utazásban vagyunk. Ahogy a szél megérinti a bambusz leveleit, úgy találkozunk mi is egy pillanatra számtalan emberrel ezen az utazáson belül.

Végül egy Darumához kötődő mondást idéznék fel a Buddha kanjijával: 佛 廓然無聖 vagys “Buddha・Határtalan üresség, semmi szentség”. A mondat, amely a hatalmas Buddha kanji mellett áll, egy idézet egy történetből, amikor Daruma (Bódhidharma) megérkezett Kínába. Szó szerint fordítva: “minden olyan, akár a piros lámpás negyed, nincs szentség”. A történet pedig így szól:
Vu-ti császár kihallgatásra rendelte Bódhidharmát:
– Lám, építtettem számtalan templomot, másoltattam számtalan szútrát, gondoskodtam számtalan szerzetesről – hivalkodott a császár. – Milyen érdemeket szereztem?
– Semmilyet – mondta Bódhidharma.
– Mi szent hát?
– Minden üres, semmi sem szent.
– Akkor ki áll itt előttem?
– Nem tudom.

0 0 vote
Article Rating