Egy számomra ismeretlen területre eveztünk Sugitani senseijel, amikor a régi kínai bambusz írás stílusában írtuk le a „Kanzeon, Tisztelet a buddhának” és a „Nem tudat hazatérés a nagy útra” szövegeket.
Maga az írás annyiban hasonlít a kaisho stílushoz, hogy türelmes, nyugodt mozdulatokkal írunk. Viszont a vonalak kezdete és vége is különbözően van kialakítva a kaisho-hoz képest. Minden vonalat úgy írunk meg, hogy magából a vonalból bentről indítjuk az ecsetet majd visszafordulunk, és rá is fedünk a mozdulatra, ami nem látható, viszont a vonal kezdete így egy íves formát ad ki.
A vonalak vége gyakran ugyanígy fejeződik be, viszont sok esetben elnyújtott és finom modulattal. A legfontosabb, hogy ebben a stílusban mindig kicsit vízszintes irányban elnyújtottak az írásjegyek és a köztük lévő tér is nagyobb.
Az érdekessége ennek, hogy függőlegesen nagyobb tereket hagyunk, mint az egyes oszlopok között. Ennek az az oka, hogy eredetileg – ahogy a stílus neve is mutatja – bambusz csíkokra írtak ezzel a stílussal, és egy bambusz csík egyetlen „sor” volt. Amikor viszont egybe fűzték az egészet, akkor az egyes oszlopok közti tér komolyan lecsökkent, miközben a függőlegesen kihagyott terek megmaradtak olyannak, amilyen az oszlopok közt „kéne” hogy legyen.
Gyakorlatilag ebben a sílusban egy képzeletbeli „hálóba” írunk, és minden egyes négyzetben ugyanakkora helyre kerül minden írásjegy, és ugyanakkora térköz marad ki kettő között. Így leírva kicsit zavarosnak hathat, de némi támpontot adhatnak az első két próbálkozásom eredményei.
Íme a két legjobban sikerült és a 3-3 gyakorló „darab” mindkét féléből:
Running sneakers | adidas chunky sneakers white gold women jeans size