Ha megnézünk kalligráfiákat, akkor felfedezhetjük, hogy igen változó stílusban készülnek. Természetesen ez a változatosság attól is kialakul, hogy az egyes iskolák kisebb-nagyobb eltéréseket mutathatnak egymáshoz képest, de attól is, hogy több stílusa létezik magának a kalligráfiának is. Ismerkedjünk meg kicsit ezekkel a stílusokkal.
Ez a kis táblázat röviden felsorolja a három fő kalligráfiai stílust, amelyekről szeretnék most beszélni (az angol nyelvű elnevezéseket azért rakom bele, hogyha valakit érdekel könnyen felismerhesse az idegen nyelvű irodalomban is):
|
angol és magyar elnevezések |
kínai (hanzi – tradicionális) |
kínai |
kínai, mandarin (pinyin) |
japán (Hepburn romaji) |
|
Regular script |
楷書 |
楷书 |
Kăishū |
Kaisho |
|
Semi-cursive script |
行書 |
行书 |
Xíngshū |
Gyōsho |
|
Cursive script „részeg írás” vagy „fű-írás” |
草書 |
草书 |
Căoshū |
Sōsho |
A kaisho (kajso) stílus tulajdonképpen a szabályos, standard írás. Ebből alakult ki a modern korban a számítógépek alap betűkészlete is. Amit biztosan tudni lehet, hogy Kínában alakult ki valamikor a 8. század idején, de azon vitatkoznak, hogy pontosan kinek a nevéhez köthető. A neve azért lett minta-írás, mert amikor a császár meglátta, nagyon megtetszett neki, és mintaként használta, és elkezdte másolni. Őt követően pedig mindenki más is. Így került aztán Japánba is.
A gyōsho (gjóso) stílus tulajdonképpen az előző lendületesebb, kevésbé szabályos, leegyszerűsödő változata. Ránézésre olyan, mint a mi folyóírásunk a nyomtatotthoz képest, innen is ered a nyugati elnevezése. Ennél a stílusnál már előfordul, hogy néhány vonás összevonódik írás közben, és formailag sem követi már annyira egy-egy kanji (kandzsi) szabályait.
Ez fokozódik tovább a sōsho (szóso) stílusban, ahol már előfordul, hogy alig-alig ismerhető fel az „eredeti” írásjegy, amit megörökít. Első látásra úgy tűnik, hogy az ilyen írás már nagyon gyorsan készül, valójában azonban nincsen lényeges különbség az ütemében vagy tempójában az előzőekhez képest.
A legegyszerűbb, ha mindezt megnézzük egy példán keresztül. Leírtam ide a mu írásjegyét, amely a japán zen buddhizmusban egy igen kulcsfontosságú kanji. Azért választottam éppen ezt, mert jól látszanak rajta az imént említett különbségek. Érdemes megfigyelni, hogyan egyszerűsödnek le a vonalak, majd olvadnak össze a vonások eggyé. Ahogy azt is, hogy amíg a kaisho esetében egyáltalán nem, a gyōsho stílusnál már előfordul, hogy látszik az ecset „útja” két vonás közt is, és a sōshonál már egy nagy egészet alkot mindez.
Fontos azt megjegyezzük viszont, hogy az egyszerűsödések nem önkényesek! Még a sōsho stílusnak is meg vannak a maga szabályai, amelyek szerint egy-egy írásjegy leegyszerűsödik. Ha ezeket nem követjük mi leszünk az egyetlenek, akik tudni fogják, hogy mi került a papírra.
best Running shoes brand | Nike SB Dunk Low White/Pine Green Top Quality Shoes CU1727-102 , Sciaky