A négy erény vagyis a NÉGY MÉRHETETLEN
(szanszkrit: apramāṇa, páli: appamaññā, japán: muryōshin 四無量心).

A buddhizmus, a szerzetesek négy erénye, a meditáció négy lehetséges témája:
1) a jóság vagy kedvesség (sz: maitrī, p: mettā, japán: ji 慈),
2) az együttérzés vagy részvét (sz/p: karuṇā, jp: hi 悲),
3) az öröm vagy együttérző öröm (sz/p: mudita, jp: ki 喜) és
4) az egykedvűség vagy egyhegyűség (sz: upekṣā, p: upekkhā, jp: sha 捨).
Ehhez a következő rövid magyarázatot adhatjuk: minden érző lény felé forduljunk jóságosan, kedvesen, barátsággal. Ha erre képtelenek vagyunk – mert nem kedvelhetünk mindenkit -, akkor forduljunk feléjük részvéttel, együttérzéssel, hiszen arra mindenképpen képesnek kell legyünk, hogy meglássuk mindannyiuk szenvedését, és ezen szenvedő lények felé együttérzéssel fordulhatunk. Örüljünk, tápláljunk örömet, szeretetet minden érző lény irányába. Ha erre képtelenek lennénk, akkor forduljunk feléjük egykedvűséggel. Ez az egykedvűség nem azt jelenti, hogy süllyedjünk a nihilbe, hanem, hogy ne tápláljuk semmiféle szélsőséges érzést. Buddha azt tanította, hogy az összes szélsőségtől mentes középút a megfelelő. Ha nem vagyunk képesek barátsággal, örömmel, szeretettel fordulni mások felé, akkor se tápláljunk irányukban semmiféle rossz érzést.

És íme mindez kaisho stílusú kalligráfiaként:

És sōsho stílusban: