Blogbejegyzések

Japán kalligráfia, performance és film

Azt gondolhatnánk, hogy a japán kalligráfia már csak japán kalligráfia, és inkább hagyomány, mint modernitás. No, ez aztán egyáltalán nem igaz. Valójában olyan a japán kalligráfia, mint számtalan más dolog Japánban: őrzi a tradíciót és közben frissül és újul, ahogy a kor szelleme igényli. Személy szerint én mindig is ezt csodáltam a Japán kultúrában, vagyis, hogy bármi az országba kerül, bármilyen kulturális elemet magukévá tesznek, akkor az ízig-vérig japán lesz, és ha változik a kor, minden képes vele változni.

Egy kalligráfia, egy bambusz és a macska

Tettem egy ígéretet az egyik kolleganőmnek, miszerint készítek számára egy bambuszt ábrázoló tusképet, mellé pedig egy masa katsu agatsu kalligráfiát is. Így készült el az alábbi két kép (a képre kattintva szép nagyban is láthatóvá válik a fotó):

bamboo - masa katsu agatsu

Este előkerültek a régi gyakorlásaim is, amelyeket még Takahashi sensei vezetése mellett készítettem a kiállításra készülve - amely Tokióban volt még 2009-ben - újságpapírra. Természetesen a kis haramia macskánk meg is találta magának a nagy kalligráfiákat, hogy jót játszhasson. Íme egy kép erről is:

Lumi és a kalligráfia gyakorlások

Japán kalligráfia és macska

Egy kalligráfia és egy macska, mert a macskák szeretnek zavarni, beleülni a fotóba és nem különben szeretnek rá is feküdni a készölő vagy elkészült kalligráfiákra.

Kalligráfia és keretezés

A keretezési problémák egyik impozáns megoldása az alábbi kalligráfia, amelyen a 正勝吾勝, vagyis a Masa katsu agatsu (Legnagyobb győzelem az önmagunkon aratott győzelem) felirat látható, és egy megrendelésre készítettem:

正勝吾勝 - Masa katsu agatsu Képfelirat hozzáadása Képfelirat mentéseMégse szerkesztés Képfelirat törlése

 

mushin - hissho - hana (無心 - 必勝 - 花)

A kalligráfia gyakorlásban akad egy pont, ami jó ideje foglalkoztat és megoldást keresek rá: ez a pont a keretezés. Hónapok óta kísérletezek, hogy milyen anyagokkal tudnám helyettesíteni azt a hiányt, amelyet a Japánból jelenleg még mindig beszerezhetetlen keretek és az ahhoz tartozó speciális anyagok és eszközök jelentenek. Annyi "kalligráfia hullát" gyártottam már így, hogy meg sem tudnám számlálni, csak hizlalom a szelektív hulladékgyűjtő papírkosarát, de megoldás kevésbé akad.

Jelenleg egyedül gyakorlom nap, nap után, így az interneten gyűjtök mintákat, azokat irogatom, alakítom át a kezemre. Tegnap így készült el az alábbi három kalligráfiából a második kettő. Az első a mushin (無心), a nincs tudat. Ez a zen terminológia nagyon fontos számomra, sokszor írom le, lassan kiforr az írásmódja is számomra. A második a hisshō (必勝), amelyre tegnap akadtam, és azt jelenti, hogy biztos győzelem. Nagyon megtetszett a leírása ezért is próbáltam meg elkészíteni. A harmadik szintén egy olyan kanji, amelyet gyakran írtam már le, de ez a mód új nekem. Ez a hana (花), a virág. Nagyon kellemesen lendületes a formája ennek az írásjegynek, ezért tetszett meg. 

Szóval megírtam ezeket, aztán jött a próba, hogyan lehetne belőlük kép, amely a falra is kerülhet. Korábban olvastam - minden japán és angol tudásom bevetve igyekeztem megfejteni a talált szövegeket - arról, hogyan is keretezik a kalligráfiákat. Az egyértelmű, hogy Japánban erre szakosodott szakemberek vannak, mesterek, akik úgy értenek hozzá, ahogy a kalligráfia mesterek a kalligráfiához. Viszont errefelé nem igen találni ilyen mestert, gondoltam ettől még meg kellene oldani. Kiderült, hogy először is van az úgynevezett urauchi (裏打), a hátlap papír (angolosan baking paper, vagy background paper), amelyre felkerül a kalligráfia papír, majd ezt követően kerül azokra a bizonyos csodálatos tekercsekre, esetleg keretekbe. Csakhogy ilyen urauchi sincs nálunk. Elsőként kerestem megfelelő anyagot, amely kibírja, hogy az a rengeteg nedvesség sem gyűrje össze teljesen, amit a ragasztó jelent. Ilyen papírt találtam a jó öreg mérnökök által használt dipa "személyében" (hála Édesanyám ezen irányú ismereteinek). Azonban a ragasztó így is probléma volt. Mivel azt olvastam, hogy az eredeti, tradicionális japán rizs alapú ragasztó helyettesíthető, így elsőre a tapéteragasztó ugrott be. Csakhogy sikerült egy kép, aztán azóta sem igazán jött össze. Megnéztem hát számtalan videót erről, és eljutottam a jó öreg csirízhez (víz, liszt és egy kis só). Hogy mi volt az oka, hogy a tapétaragasztó befuccsolt? A tus koromból készül, vagyis lugos a ph értéke. A tapétaragsztó savasnak tűnik, oldja is így a tust. Viszont a liszt és víz párosához adott só semleges ph értéket ad, így a tus már nem oldódik, ahogy a pecsét sem annyira.

Oké, a fent látott kalligráfiákból kettőt megpróbáltam felragasztani. Hát, "meghaltak" ők is. Azonban kiderült, ha jó a csiríz sűrűsége, akkor talán jó lehet. Jönnek az új kísérletek.

Tartalom átvétel