Blogbejegyzések

Japán kalligráfia mesterek

Mindig érhetik meglepetések az embert. Most engem is ért. Két japán kalligráfia mester is felfigyelt az oldalamra.
Régóta vallom, hogy az internet egy remek találmány, bárkinek pattant is ki a fejéből, és bár mindent lehet jól is és rosszul is használni, ha valaki jól használja, akkor értékes. Engem is értékes oldala talált meg.
Abban a szerencsés helyzetbe lehetek, hogy az általam korábban linkelt mester, Togawa Koudai (戸川 光迺) tokiói kalligráfus most "visszalinkelt", és egy kalligráfiám bemutatja oldalán: togawa-koudai.cocolog-nifty.com/blog/2010/06/post-2cdb.html Mukuteki (無孔笛) képem kapcsán ír rólam, valamint magáról a 無孔笛-ről, vagyis a "lyuk nélküli furulya" értelméről, jelentéséről.
Egy másik kiválló mester Iwanami Yuishin (岩波唯心) vette fel velem a kapcsolatot, akinek csodálatos tusképeit is meg lehet nézni oldalán: yuishin.a.la9.jp/index.html, amely ráadásul tartalmaz angol nyelvű részeket is, így a japán nyelvvel hadilábon állók számára is érdekes lehet. (Nem mellesleg sajnos én sem vagyok a japán nyelvvel kapcsolatban egy nagy mester, inkább mondanám magam lelkes kezdőnek, aki már-már azért elpötyög, ha kell.)

A lényeg mindezek után, hogy ajánlom az oldalakat! Érdemes elmerülni igazi mesterek munkáiban, akiktől sokat tanulhatunk!

Bambusz iroha

Először is a vers egy bambusz képpel díszített formában:

iroha uta

Egy kedves japán - netes - ismerősünk felhívta rá a figyelmem, hogy az iroha vers utolsó hiraganája, az ん (vagyis "n" hang) nincsen ott. Valójában az a története a dolognak, amelyről nem írtam eddig, hogy a hiragana ん később került csak bele a írott nyelvbe. Így hagyományosan anélkül és azzal együtt is lehet a verset írni, amikor kalligráfiát készítünk belőle. Készítettem hát olyan kalligráfiát is, amelyben nem látható, javítva ezen hiányosságomon, és ezzel eleget is téve egyszerre a kérésnek, miszerint legyen "helyesen" közölve.

Végül újra a vers:

iroha uta

iroha (いろは歌) kalligráfia

A napokban újra folyamatosan az iroha vers leírását gyakoroltam. Ez a különleges japán vers, ami a buddhista tanításokhoz kapcsolódik, nagyon híres és a következőképpen szól japánul:

いろはにほへと - iro ha nihohe to
ち りぬるを - chirinuru wo
わかよたれそ - wa ka yo tare so
つねならむ - tsune naramu
う ゐのおくやま - uwi no okuyama
けふこえて - kefu koete
あさきゆめみし - asaki yume mishi
ゑひもせす(ん) - wehi mo sesu(n)

 

Egy csodálatos példája Kuwata Sanshu (桑田三舟) iroha (いろは歌) alkotása (forrás: http://www.nitten.or.jp/sakuhin/images/sz_sho/kuwata-sanshu-s.htm):

 

Mérsékeltebben csodálatosak a saját készítésű kalligráfiáim, az első értékelhetőbbek:

Iroha いろは歌

Hogy még érdekesebb legyen a történet a vers így szól körülbelül magyarul:

Habár a színek élénkek
mégis minden teljesen elmúlik.
Ugyan mi lenne világunkban
örökkévaló.
A cselekvések mély világát
ma meghaladtam.
Nem veszek bele értéktelen álmodozásba
és nem leszek többet a tévelygés állapotában sem.

 

Persze Lumi, a macska úgy gondolta, hogy a finom nyári napsütésben lévő kalligráfiák neki is tetszenek, de leginkább a hely, ahol vannak. Így megy ez a macskákkal:

Lumi és az iroha versek

A szív akár a víz (心如水)


Ezen a kalligráfián A szív akár a víz ((心如水) felirat látható. Ez azt fedi, hogy a szív olyan, mint a tiszta és áttetsző víz, ami egy olyan tudatállapot, amikor már nincsen megkülönböztető gondolkodás, vagyis nincsen én-más, jó-rossz, hanem áttetszően minden az, ami. Vagyis a tudatban minden aképpen jelenik meg, ahogy az valójában van. 

Rendezvényen és azon túl

Május utolsó péntekén egy céges rendezvényre voltam hivatalos, hogy készítsek kalligráfiát a résztvevőknek. Többnyire neveket írtam le japánul, vagyis katakanakra "lefordítva".

A rendezvény mellett kalligráfiákat is készítettem a napokban, íme néhány, amely meg is vásárolható:

A képen a következő feliratok láthatóak:
- 愛 - szerelem (ai - love)
- 無孔笛 - lyuk nélküli furulya (mukuteki - non-hole flute)
- 道 - út  (do, michi - road, way)
- 道 - út  (do, michi - road, way)
- 心 - szív, tudat  (kokoro, shin - heart, mind)

0

Paszpartuzás

Mivel sajnos a keretezési eljárásunk nem 100 %-os, még finomításra szorul, így egy-két kalligráfia ismét "elhunyt", és helyette újakat készítettem. Az ilyesmi egyszerre bánat és öröm, mivel az ember mindig a saját szintjén eljuthat éppen valahova a kalligráfiában, azonban egy újabb alkalommal meg más lesz minden, ezért könnyen lehet, hogy az új kalligráfia készítése nem csak egy újabb ugyanolyan alkotás, hanem sok esetben jobb eredményt, kiforrottabb kalligráfiát is eredményez. Így készült el ez a néhány kalligráfia:

無孔笛 - 道 - 無心 - 心

Ezen kalligráfiák mellett két másikat is készítettem, amelyeket a hagyományos nyugati paszpartuba helyeztem (30x35 cm-esekbe). A hagyományos paszpartunak az a sajátossága, hogy egy vastagabb karton szerű anyagból készül, és egy speciális 45 fokos késsel vágják ki a kép helyét. Igen impozáns tud lenni az ilyen módon elkészített kép. De szavak helyett beszéljen inkább egy fotó (a képre kattintva a Megvásárolható kalligráfiák menüpontba juthatsz, ahol meg is rendelheted ezeket, vagy más kalligráfiákat):

道 - 心

Újabb négy tekercskép

Elkészült a kiállításra újabb négy tekercskép. Íme:

Tekercsképek

Sikeresen elkészült hat tekercskép. Nincs is nagyon mit kommentálni rajta, mivel egyszerűen végre sikerült minden eredeti eszköz nélkül is létrehozni az eredeti japán kalligráfia tekercsképeit. Íme:

Japán kalligráfia kiállításra

Ma is a kiállításra készültem. Nem lehet eleget gyakorolni, ezért folytatom én is vég nélkül.

A keretezés jó eredményekre vezetett. Olyannyira, hogy sikerült elérni azt az eredményt, amit szerettem volna, hogy a kiállítás azt a minőséget adhassa, amit egy Japánban bemutatott hasonló tenne. Éppen ezért újabb kalligráfiákat is készítettem. Íme:

無孔笛 - 道 - 無心 - 心 - いろは歌

A képen a következők láthatóak balról jobbra haladva: 無孔笛 (mukuteki), 道 (do), 無心 (mushin), 心 (shin) és az いろは歌 (iroha uta) [non-hole flute, way, lacking (defiled) thought, spirit, iroha poem], vagyis a "lyuk nélküli furulya", "út", "nincs tudat", "tudat" és az  "iroha vers". Mindegyik buddhista téma, és a zen kalligráfiákon szintén gyakran megjelennek.
A "lyuk nélküli furulya" egy zen tanítás, amely segít túllépni a hétköznapi gondolkodáson, amely gondolkodási mintából a szenvedés ered.
Az "út" mindig a "szellemi út" értelemben jelenik meg, és ez az, ami benne van az aikido, iaido, karatedo, vagyis a harcművészetek nevében, és gyakorlatilag minden művészet nevében is.
A "nincs tudat" szintén egy zen tanítás, ahogy a "tudat" is ebben az esetben a buddhista értelemben kerül megjelenítésre, amely kanji egyébként hétköznapi jelentését tekintve: a "szív" jelentést hordozza és ezen utóbbi esetben nem shin, hanem kokoro az olvasata.
Végül az "iroha vers", amelyet hiraganákkal, szótagírással írtam le. A vers különlegessége, hogy minden szótagot tartalmaz, de csak egyszer, és értelmes szöveget ad ki, méghozzá egy buddhista tanítást a mulandóságról.

Kiállítás, keretezés

Hónapok hosszú kísérletezései után elérkezett a siker ideje is.

A japán kalligráfiák keretezése hosszú tradícióra tekint vissza, de kicsiny hazánkban nincsenek meg az anyagok, amelyeket igényelne. Így jött el a konfliktus ideje, hogy hogyan is lehetne egy elkészített kalligráfiát keretezni, ha mindenféle szükséges anyagban hiányt szenvedünk? Persze évekig nem volt ilyesmivel problémám, mert nem is volt értelme a kezdeti próbálkozásokat keretezni. Azonban jó pár megrendeléssel a hátam mögött, számtalan elkészült kalligráfiával és egy kiállításra készülve már nagyon égetővé vált, hogy erre a problémára megoldást találjak. Feleségemmel összefogva sok próbát tettünk, és számtalan kalligráfiát ki is dobtam. Végre azonban sikerült megtalálni a megoldást, amely eredményen még finomítani tervezek, de végre egy japán kalligráfiát megillető tisztelettel tudom megmutatni munkáimat. Íme pár fotó arról, hogy a félkész kalligráfiák hogyan mutatnak az urauchi helyettesítőnkön:

Ez lett az eredmény. Így jutottam el oda, hogy a kiállításra háromféle keretezéssel lesznek kiállítva a kalligráfiák. Lesznek tekercsképek hagyományos formában, mégha nem is hagyományos anyagokkal, lesznek fekete süllyesztett keretben és lesznek üvegkeretekben is. Ezzel végső soron a jelenlegi japán kiállítások mintáját követhetem, ahol szintén ezen módokon jelennek meg a kalligráfiák.

Azért az üvegkeretbe helyezésnél még volt egy kis választani való. Milyen legyen a háttér? Láttam egészen élén, színes háttereket is (nevezzük paszpartunak, nálunk így szokás), mint a narancsok és pirosak. Nálam a szürke és a fehér közti választás volt inkább képben, mert egyenlőre még a túl sok színnel nem barátkoztam meg a kalligráfiák kapcsán. Az eredeti tradíció igen visszafogott színeiben, ha a keretezésről van szó, és bár Japán igen sokat változott az utóbbi 150 évben, hagyományaihoz is másképpen viszonyul, mégis egyenlőre - mivel hagyományos stílusú alkotásokat készítettem eddig - maradok a hagyományosabb formánál. De nézzük ezt a szürke vagy fehér kérdést:

寿 / 壽 - kotobuki - long life - hosszú élet

Ez a kalligráfia a kotobuki (寿 / 壽 - long life, hosszú élet) írásjegyét ábrázolja. Ez a kanji közkedvelt téma, ezért válogattam én is bele a témáimba. A papír kínai, elég régen, ajándékba kaptam belőle párat és most használtam el az utolsókat. Mivel nem hullámosodott meg túlzottan a tustól, ezért nem ragasztottam fel semmire, hanem egyenesen a keretbe raktam.
Végül a fehér háttér mellett döntöttem, így a kiállításra szánt három 40x50 cm-es alkotás ilyen lett:

寿 / 壽,  圓相 / 円相,  無 / 无 - kotobuki, enso, mu

Három egyszerű kalligráfia. Első a már említett kotobuki, a második vagyis itt középső, az enso, a "zen kör" (圓相 / 円相 - zen circle, zen kör), és a harmadik, a mu, a "semmi, nincs" (無 / 无 - nothing, semmi) értelmet hordozó kanji.

A keretezési munkálatok tehát most már jól haladnak.

Tartalom átvétel