Blogbejegyzések

0

2015-ös év kanjija 安 - 今年の漢字は「安」

Minden évben megválasztják az év kanjiját Japánban, ez idén sem lehetett másképpen. 2015. december 15-én, alig két napja tették közzé a szokásos szertartás keretein belül a választottat. A választás ezúttal a 「安」 kanjira esett, amelynek az olvasata an, yasu(i), yasu(njiru), izuku(nzo) és a jelentései között ott van a békés/béke, csendes, nyugodt/nyugalom, elégedett, olcsó

Az első tíz helyezett a következő volt:


(Ugyanígy zajlott mindez 2014, 2013, 2012, 2011 évében és így tovább.)

0

坐水月道場、修空華萬行 - A Hold-víz dōjōban ülni, virágok nyomát követni az égen


坐水月道場、修空華萬行
Suigetsu no dōjō ni zashite, kuge mangyō wo shūsu
A Hold-víz dōjōban ülni, virágok nyomát követni az égen
 
Bármennyit is elemezzük a víz összetevőit, sosem fogjuk tudni a Hold helyét megállapítani benne. Mégis, amikor tiszta a víz, láthatjuk benne a Hold tükörképét. Legyen az egy kis pocsolya vagy a hatalmas óceán, mindegyikben meglátjuk a Hold képét. Lehet ez iszapos víz vagy víz egy tálban vagy a kút vödrében lévő víz. Lehet egy vadvirágon megülő harmatcsepp vagy ponty pisije a tóban. Ha tiszta és mozdulatlan, a Hold képe mindig megjelenik benne.
Bárhogy is kutatjuk az emberi természetet, akár fel is boncolhatjuk, sehol sem fogjuk megtalálni a tükröt benne, mégis ha a tudatunk megnyugszik és tiszta lesz, a tükörként való működése magától megjelenik (minden erőfeszítés nélkül). Ez a lényegünk. Nem számít hány gonosz tettet visz végbe egy ember. Nem számít bármennyire tudatlannak vagy egyszerűnek tűnik valaki, ha a tudat valódi formájáról beszélünk, ezek a fogalmak nem fognak számítani, nem lesznek helytállók. Ha a tudatunk tiszta, ha el tudjuk érni a szamádhit, a Hold kétség nélkül felragyog ott.
0

曹源一滴水 - Sōgen egy csepp vize


曹源一滴水
Sōgen itteki sui
Sōgen egy csepp vize

Ezek a szavak a Hatodik Pátriárka, Enō Zenji 慧能禅師, 638-713 hegyi templomából áradó Dharma eszenciáját írják le. Ez az egy csepp víz a Hatodik Pátriárka igazsága, a zen végső pontja, melyet szavak és kifejezések nem érhetnek el. A Sōgenji 曹源寺 egyik mestere, Gisan Zenrai儀山善来, 1802-1878 kiválóan használta fel ezeket a szavakat.
Egyik nap egy Giboku宜牧, 1821-1899 nevű szerzetes készítette elő a mester fürdővizét. Mivel a víz kissé túl meleg lett a kútból hordott még bele néhány vödör hűvösebb vizet. Amikor a fürdővíz jó hőmérsékletűre hűlt a vödörben maradt néhány csepp víz, amit a szerzetes kiöntött a földre. Gisan Zenrai ezt látva megkérdezte tőle: „Mit tettél?” „Csak kiöntöttem a felesleges vizet” – válaszolt egyszerűen Giboku. „Ha ilyen tudattal végzed a gyakorlást, nem számít, hogy mennyit gyakorolsz, vagy milyen hosszú ideig, sosem éred el a megvilágosodást. Ha kiöntöd a vizet, többet hogy lehet már használni? Ha kivitted volna a kertbe, hogy megöntözd vele a növényeket, ezzel életet adtál volna a növényeknek és a víz is életet nyert volna.” Giboku ekkor felismerte, hogy valójában eddig milyen keveset értett meg. Valami olyan egyszerű, mint egy csepp víz, tanította meg arra, hogy újra kell kezdenie a gyakorlást. Ezt meg is tette, és később nagy zen mester vált belőle Tekisui滴水 néven.
Bár pénzt és anyagi javakat is felhasználhatunk, amikor egy tanítást használunk az egyre jobban és jobban fog ragyogni. A Hatodik Pátriárka tanítását Gisen mester nagy tiszteletben tartotta, majd tovább élt Tekisui mester révén. A vizet használva metaforaként a buddha-természetről adtak tanítást, az igazi szemünk felnyitásáról, amely által megláthatjuk minden dolog lényegét, bármilyen dologról is legyen szó.

Harada Rōshi kommentárjából (lásd. Moon by the Window)

0

向日葵 - Napraforgó


向日葵
Himawari
Napraforgó

 

0

賓主歴然 - A vendégnek és a házigazdának világosan meg kell különböztetődnie


賓主歴然
Hinju rekinen
A vendégnek és a házigazdának világosan meg kell különböztetődnie

 

Rinzai mester (臨済義玄, -866) egyik legjobban ismert szavai ezek, aki a házigazda és a vendég „négy helyzetéről” adott tanítást: 1) van személy és nincs világ, 2) nincs személy és nincs világ, 3) nincs személy és van világ, 4) van személy és van világ. Vagyis a hétköznapi életünkben ez a fajta tudat, hogy fejeződik ki a felébredt módon?
Egyik nap egy szerzetes odament Rinzaihoz és megkérdezte, hogy: tehát ki a házigazda és ki a vendég? (Kérdésének oka az volt, hogy egy napon a keleti zendō és a nyugati zendō vezető szerzetesei találkoztak és mind a két oldal nagy kiabálásban tört ki.)
Ha nem számítana, hogy ki a házigazda és ki a vendég a világ zűrzavaros lenne. Néha vendégeket hívunk  és jól tartjuk őket, néha pedig mi látogatunk meg másokat. Amikor beszélgetünk, meghallgatjuk mások mondanivalóját és időről-időre saját véleményünket is megosztjuk velük. Rinzai fontosnak tartotta kihangsúlyozni ezt a lényeges működést, funkciót. Tehát, amikor a szerzetes megkérdezte tőle, hogy melyik vezető szerzetes a házigazda és melyik a vendég, így válaszolt: ez egyértelmű, ha nem érted, kérdezd meg magát a két szerzetest: a kiáltásod a házigazdáé vagy a vendégé volt?
Csak azok tudják ezt, akik részt vesznek ebben. A házigazda feladata , hogy a vendéget öröm töltse el, a vendégek pedig megtisztelik a házigazdát azzal, hogy elfogadják, amit felajánl a számukra. Ezután bár úgy tűnnek, hogy vendégek, akik erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megtiszteljék a házigazda erőfeszítéseit, ők maguk is házigazdává, mesterré válnak. Ez az abszolút házigazda és az abszolút vendég. Ez az abszolút házigazda betölti az egész univerzumot, egészen addig a pontig, amikor már nem tudjuk, hogy mi vagyunk a házigazda, mester. Amint felébredünk erre az abszolút mesterre, akkor eggyé válunk mindennel. Ha felismerjük ezt a legalapvetőbb igazságot, képessé válunk minden helyzetben elfogadóan viselkedni.

Magyarázat Harada Rōshitól a Moon by the Window című kötetből

0

忍耐 - Kitartás, türelem, állhatatosság


忍耐
Nintai
Kitartás, türelem, állhatatosság

 

0

長江万里 - A Yangtze sok ezer mérföldje


長江万里
(Chōkō banri)
A Yangtze sok ezer mérföldje

Li Bai 李白, 701-762 verséből való ez a fenti idézet

李白

黄鶴西樓月   黄鶴(こうかく) 西楼(せいろう)の月(つき)
長江萬里情   長江(ちょうこう) 万里(ばんり)の情(じょう)
春風三十度    春風(しゅんぷう) 三十度(さんじゅうど)
空憶武昌城      空(むな)しく憶(おも)う 武昌城(ぶしょうじょう)

 

 

0

笠重呉天雪 - Bambusz kalapom roskadozik a Wu hegy (Goten) havának súlya alatt


笠重呉天雪
Kasa ha omoshi Goten no yuki

 

 

Ez a sor Hakuin 白隠 , 1686-1769 Kaian Kokugo-jából 槐安国 származik és párt alkot a következő sorral: „Cipőm a Ch’u-i (Sochi) földek virágaitól illatozik” 鞋香楚地

(かさ)(おも)呉天(ごてん)(ゆき)(あい)(かんば)楚地(そち)(はな)

Télen a Wu országban hordott bambusz kalapokon vastagon megül a hó, tavasszal pedig a Ch’u-ban viselt szalma szandálok milliónyi virág illatát hordozzák. A szerzeteseknek és a gyakorlóknak, akik az Ösvényen járnak, egyaránt jutnak jó idők és rossz idők. Daitō Kokushi 大燈国, vagyis Shūhō Myōchō 宗峰妙, 1282-1337 azt tanította, hogy a gyakorlóknak megállás nélkül egy egyenes vonalban kell haladniuk. Azért születtünk erre a világra, hogy felismerjük igazi természetünket. Semmi másban nem vehetünk menedéket, csak ebben. Hanazono japán császár 花園天, 1297-1348 Daitō Kokushival gyakorolt, amikor megvilágosodott. Daitō Kokushi elismerte Hanazono császár felébredését és osztozott hatalmas örömében.  
Hanazono császár nem csak úgy könnyedén gyakorolt egy vagy két évig, hanem minden nap részt vett sanzenen (négyszemközti gyakorlás a mesterrel), sosem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem. Végül felismerte saját, igazi természetét. Az ősök szemével látott, fülével hallott.
Ki tudod fejezni azt a helyet, ahol a dualitásnak még csak a nyoma sincs? Kezdetben erre mindenki így válaszol: hogyan tudnék kifejezni valamit, ami nincs ott? Azonban az, aki valóban meghalt és újjá született, könnyen tud erről beszélni. Amikor valóban visszatérünk a forrás(unk)hoz, abban a pillanatban és ott megoldjuk az élet és a halál kérdését. Nem kell megvárnunk a saját, valóságos, fizikai halálunk pillanatát, hogy felismerjük ezt. Nem azért születtünk, hogy zavarodottan és melankolikusan éljük az életünket. Minden nap felelősségteljesen kell élnünk és az embereket szolgálnunk. Ez az értéke életünknek és ebben találhatunk őszinte, igaz örömet.

 

Harada Rōshi szavait felhasználva (lásd: Moon by the window)


0

渓声山色 - A völgy hangja, a hegy színe

渓声山色
A völgy hangja, a hegy színe

Bár már korábbi időkben is ismeretesek voltak a fenti szavak, a sōtō zen iskola alapítójának, Dōgen zenjinek 道元禅師 egyik verséhez kötik a mondást.

Erről bővebben lásd az interjút Niwa Renbō 丹羽廉芳 zen mesterrel:
峯の色渓(たに)の響(ひびき)も皆ながら
我(わが)釈迦牟尼の声と姿と

Lásd még:
渓声便是広長舌
山色豈非清浄身
夜来八万四千偈
他日如何挙似人

vagy:
渓声便是広長舌  けいせいすなわちこれこうちょうぜつ
山色豈非清浄身  さんしきあにしょうじょうしんにあらざらんや
夜来八万四千偈  やらいはちまんしせんのげ
他日如何人挙似  たじついかんかひとにこじせん

illetve az alábbi idézet:
盧山にいたれりしちなみに、渓水の夜流する声をきくに悟道す。偈をつくりて、常総禅師に呈するにいはく「渓声便ち是れ広長舌、山色清浄身に非ざること無し。夜来八万四千偈、他日如何が人に挙似せん。」この偈を総禅師に呈するに、総禅師、然之す。 『正法眼蔵』「渓声山色」巻

Részletes tanítás például a mondásról az alábbi könyvben olvasható:
沢木興道
正法眼蔵講話―渓声山色

0

座石雲生衲 - Egy szirten ülök, köpenyem felhők


座石雲生衲
Ishi ni zasureba kumo nō ni jōzu

Ez a sor Kanzan "Hideg hegy" verseinek egyikéből származik. Ülök magányosan egy szirten és letekintek a körülöttem kavargó felhőkre. A felhők minden irányba eltakarják a kilátást, azonban a tudat belül nyitott, fényes, tiszta és a tér mind a tíz irányába áthatol rajtuk. Itt vagyok, az élet bölcsességét választottam. A mennybolt és a föld és én egyek vagyunk, egy a gyökerünk mind a tízezer dologgal. Semmi sem létezik ezek közül az én szubjektív érzékelésemen kívül. Egységet alkotok az egész univerzummal. Az univerzum végtelen és én is az vagyok. Itt nincs születés és nincs halál sem. Ha felismerjük az "én"-nek ezt a végtelen forrását, akkor a felhők testünkön ruhává válnak. A völgy legmélyebb mélységeiből felszálló pára burkolja a testemet, mint egy ruha. A fenyőről csepegő harmat nedvesíti ruhám ujjait. Délben a nap sugarai díszítik a testemet, éjjel a hold díszíti fejemet. A mennybolt, a föld, az univerzum mind együtt, ez én vagyok.
Azért születtünk, hogy megtapasztaljuk ezt a tágas, hatalmas világot. Nem azért élünk, hogy közönséges földi kincsekre vagy hírnévre tegyünk szert, mert ezek mind olyan dolgok, amelyek csak addig tartanak, amíg élünk. Nem azért születtünk-e, hogy minden érző lény felébredését keressük, hogy megtapasztaljuk a tudatunkban lévő legmélyebb forrást, eredetet?

Harada Rōshi kommentárjából (lásd: Moon by the window)

 

Tartalom átvétel