Első lépések a kalligráfia gyakorlásában 6. (az alap kanjik)

Az alapvonásokat követően minden iskolában és minden esetben vannak olyan alapvető kanjik (kandzsik) is, amelyeket gyakorolni szoktak.

Ezek egyrészt a függőleges és vízszintes vonásokat gyakoroltató „folyó” (kawa, 川) és a „három” (san, szan, 三) írásjegyek. Másrészt az „örökké” (ei, 永) kanjija, amely azért olyan különleges, mert minden alapvonást tartalmaz. (Lásd a képen)
Első látásra érdekes lehet, hogy miért ez a kezdet, de hamar megértjük, ha megpróbáljuk a „folyó” és a „három” kanjiját leírni, hogy mennyire nehéz is eltalálni azt, hogy a megfelelően harmonikus legyen, a megfelelő arányokkal rendelkezzen, és hogy a hanshin (hansin, 半紙, papíron) is úgy helyezkedjen el, hogy semelyik irányba el ne csússzon.
Érdemes megnézni azt is, hogy nem a kanákkal (japán szótagírás) kezdik a tanulást egyik iskolában sem. Ha van is eltérés abban, hogy hol melyik jel az első, nagyon ritkán fordul elő, hogy hiraganákkal kezdenék az oktatást. A kanák írását egy sokkal későbbi időpontban tanulják csak meg.

Miközben megismerkedünk ezekkel az írásjegyekkel, megtanuljuk azt is, hogyan helyezzünk el egy nagy kanjit a papíron, valamint ahhoz viszonyítva a nevünket. (A nevek írásával egy későbbi cikkben foglalkozom majd.) Ez a megszerzett tudás pedig a későbbiekben, amikor már két, három vagy négy, esetleg még több írásjegyet írunk a papírra, nagyon jól fog jönni.

11kawa.san.ei