Kalligráfiai stílusok története

  • strict warning: Non-static method view::load() should not be called statically in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/views.module on line 1118.
  • strict warning: Declaration of views_handler_argument::options_validate() should be compatible with views_handler::options_validate($form, &$form_state) in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_argument.inc on line 917.
  • strict warning: Declaration of views_handler_argument::query() should be compatible with views_handler::query($group_by = false) in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_argument.inc on line 917.
  • strict warning: Declaration of views_handler_sort::options_validate() should be compatible with views_handler::options_validate($form, &$form_state) in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_sort.inc on line 165.
  • strict warning: Declaration of views_handler_sort::options_submit() should be compatible with views_handler::options_submit($form, &$form_state) in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_sort.inc on line 165.
  • strict warning: Declaration of views_handler_sort::query() should be compatible with views_handler::query($group_by = false) in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_sort.inc on line 165.
  • strict warning: Declaration of views_handler_filter::options_validate() should be compatible with views_handler::options_validate($form, &$form_state) in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_filter.inc on line 599.
  • strict warning: Declaration of views_handler_filter::query() should be compatible with views_handler::query($group_by = false) in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_filter.inc on line 599.
  • strict warning: Declaration of views_plugin_query::options_submit() should be compatible with views_plugin::options_submit($form, &$form_state) in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/plugins/views_plugin_query.inc on line 181.
  • strict warning: Non-static method view::load() should not be called statically in /chroot/home/japankal/japankalligrafia.hu/html/sites/all/modules/views/views.module on line 1118.

A kalligráfia főbb stílusainak elnevezései

angol
és
magyar
elnevezés
kínai
(hanzi -
tradicionális)
japán (kanji)
koreai (hanja)
kínai
(hanzi - egyszerűsített)
kínai, mandarin (pinyin)
japán (Hepburn romaji)
koreai (hangul)
koreai
(romanizáció
által átdolgozott)
vietnámi (Quốc ngữ)
Seal script
(Small seal)
pecsétírás
篆書
Zhuànshū
Tensho
전서
Jeonseo
Triện thư
Clerical script
(Official script)
hivatalos- vagy hivatali-írás
隷書
Lìshū
Reisho
예서
Yeseo
Lệ thư
Regular script
(Standard script)
példa- vagy minta-írás
楷書
Kăishū
Kaisho
해서
Haeseo
Khải thư
Semi-cursive script
(Running script)
folyóírás
行書
Xíngshū
Gyōsho
행서
Haengseo
Hành thư
Cursive script
(Grass script) „részeg írás” vagy „fű-írás”
草書
Căoshū
Sōsho
초서
Choseo
Thảo thư

A kalligráfia története Japánban az írás kezdetéhez vezet vissza. A kezdetek idején Japánban nem volt írott nyelv. Az 5. század körül kezdődött meg az a tendencia, hogy elkezdték átvenni a kínai írást. Először a japánok elkezdték másolni a kínai szövegeket, tanulmányozták őket, és kínai nyelven írtak.
Azonban szinte ezzel egy időben elkezdték a kanjikat[1] (kínai írásjegyeket) oly módon használni, hogy illeszkedjen a japán nyelvhez. Mivel a kínaival ellentétben a japán ragozó nyelv, és így szükségük volt olyan nyelvtani elemekre is, amelyek a ragozást jelzik, így egyes karaktereket jelentésükre való tekintet nélkül, csak hangzás alapján, a ragozáshoz kezdtek el használni. Valamint volt olyan írás, amelyben a kínai pusztán hangzás után szótagokat jelentett.[2] Ebből alakult ki később (a 9. században), hogy egyes írásjegyek leegyszerűsödtek és szótagokként kezdtek el funkcionálni. Ez lett a kana[3] írás, amely mind a mai napig a japán szótagírás. Már a 10. században elterjedt volt a szótagírás használata, és a 11. században egy egyedi és sajátosan japán kalligráfiai formaként is megjelent. Ennek ellenére azonban, nagyon sokáig a kínai nyelv foglalta el az első helyet az elit irodalmi körökben, és ha eltérő mértékben is, de mindig komoly hatást gyakorolt. Bár már a 8. századtól létezett Japánban nyomtatás, a 16. században elterjedő könyvnyomtatásig sosem helyettesíthette a legelterjedtebb sokszorosító eljárásokat vagy a kalligráfiát. A kalligráfia természetesen a könyvnyomtatás elterjedése után is fennmaradt, továbbá a fadúcos nyomtatásban is igen fontos szerepet játszott.

A kínai írásjegyekkel írt kalligráfia a shotai (書体), amelynek különféle formáját gyakorolták és gyakorolják mind a mai napig. Ezek a különböző fajta írások tulajdonképpen az írás történelmi fejlődésének visszatükröződései, amely Kínában lejátszódott.

Kalligráfiai stílusok "élőben"

 

A tensho vagy archaikus-, pecsétírás hagyományosan a Qin-dinasztia (i.e. 221-206) idejében használt hivatalos bélyegzőkön vagy pecséteken jelent meg. Másik stílus a reisho, az udvari-írás, vagyis a hivatali- vagy hivatalos-írás[4], amely a hivatalos okiratokon jelent meg. Ezek nagyon ősi kínai kalligráfiai stílusok. Igazából egészen addig nem is kerültek Japánban használatba, amíg az Edo-korban népszerűvé nem vált a kínai kultúra és történelem tanulmányozása. Sokkal közismertebb – és egyben népszerűbb is volt – a kaisho, a példa- vagy minta-írás[5]. Mind a mai napig fennmaradt, mi több a modern tipográfia is ezt használja. A gyōsho vagy folyóírás úgy jött létre, hogy az ecset gyorsabb mozgásának következtében egyes vonások összeadódtak, elmaradtak, akár több írásjegy össze is ért. Ezt a stílust informális írásra használják igen gyakran. A sōsho, vagyis fűírás egy igazi kurzív írás, amely összekapcsolja – vagy összevonja – egyrészt az egyes írásjegyek vonásait, és ezzel rövidíti is őket, másrészt több írásjegyet egybe is mos. Végeredménye egy folyamatos, szinte folyékonynak mondható, lendületes írás. Ebben a stílusban különbségek mutatkoznak egyes írásjegyek méretében is, és az összekapcsolódásokkal együtt ezek az ütemek, dinamikus váltakozások alkotják a művészi formát.

Az írásmódokkal, stílusokkal összehasonlítva mind a gyakorlás módjai, mind pedig a kalligráfia eszközei nem sokat változtak eme művészet kezdetei óta. A két alapvető ecset, a futofude (vastag ecset) és a hosofude (vékony ecset), ma is ugyanúgy a fő rész és az apróbb feliratok esetében vagy a kalligráfia végére elhelyezett aláírására, esetleg finom kurzív írásra használatos. A sumi, a tus ma is szinte ugyanúgy készül, mint évszázadokkal korábban.[6]

 

[1] Kanji a neve azoknak az írásjegyeknek, amelyek Kínából kerültek Japánba. A ma használatos alap tudásban közel kétezer ilyet ismernek. Ehhez jönnek a szótagírások, a kanak.
[2] 759 körül jelent meg a Man’Yōshū (万葉集) költészeti antológia, amelyben jól megfigyelhető, hogy a kínai írást szótagírásként használták fel hangzás után. Ez lett a ma man’yōganaként (万葉仮名) ismert írásmódszer.
[3] Ma kétféle kana van használatban Japánban. A hiragana, amely egyrészt használatos a ragozáshoz, másrészt olyan japán szavak leírásához, amelyekre nincsen megfelelő kanji, másrészt az oktatásban használják arra is, hogy amíg a gyerek nem ismer minden írásjegyet, addig ezzel feltűntetik mellette a hangzás szerinti leírást, amely segítségével képes azt felismerni. A másik típus a katakana, amely főként az idegen szavak és külföldi nevek átírására szolgál.
[4] Egyes helyeken írnoki írásnak is nevezik, mivel a hivatalokban dolgozó írnokok használták.
[5] A kaishot egyes szövegek úgy említik, mint blokk stílusú írást.
[6] A tusrudakat fa elégetéséből nyert koromból és ahhoz kever olajjal átitatott bőrből, halcsont enyvből készítik szárítással. A használatkor ezt a rudat a dörzskövön dörzsölik, amelynek kicsiny „medencéjébe” vizet csepegtetnek és a kívánt mélységű fekete színt ezen kettő keverékéből állítják elő.